Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabadság

2010.01.12

Csillapíthatatlan és legyőzhetetlen szabadságvágyunkhoz mohó, szinte gyermekies odatartozásvágy társul, és csak látszólagos az ellentét. Szabad az, aki szabad szívvel választja meg, kitől függjön, hová tartozzon.

 

Az emberi szabadság nem az, hogy azt tehessük, amit akarunk, hanem hogy ne legyünk kénytelenek azt tenni, amit nem akarunk.

 

Akkor szeretünk valakit, ha megadjuk neki a szabadságot, hogy az legyen, ami szeretne lenni, ott legyen, ahol szeretne lenni! Akkor szeretünk valakit, ha megengedjük neki, hogy szabad akaratából legyen része életünknek. 

A cselekvés iránti szeretetben élni és a másik akaratát megértve őt élni hagyni, ez a szabad ember alapelve.

 

Az emberi szabadság végtelenül korlátozott; a szabadság lényünk egyik alaptulajdonsága, és mint ilyen, állandóan terjed és tökéletesedik. Mint minden földi dolognak és jelenségnek, a szabadságnak is vannak fokozatai, az egyéni szabadság a megfigyelésnek és a felismerésnek a függvénye... a gondolkodó ember szabadsága nagyobb, mert a gondolkodása az akaratát, szabadságának kulcsát fejleszti.

 

Az igazi emberhez méltó élet csak azután kezdődik el, miután többé már nem kell a puszta fennmaradásért küzdenünk, és többé már nem a külső kényszerek irányítják az életünket.

 

Biztosan érdekes vagy, mint a legtöbb emberi lény, merj hát az lenni, akkor hamarabb és főként: igazán odafigyelnek rád, mint ha nyavalyogsz, érzelmeket zsarolsz.

 

Merészelj szuverén lény lenni, akkor is, ha kényelmesebb a banálokra támaszkodni, és minimális mértékben gondolkodni!